Egy olyan bejegyzés, amihez receptet kivételesen nem írnék. A fotó magáért beszél.
Nincs ezen mit ragozni, a csokit mindenki szereti. Az almát már kevésbé, de ezt a finomságot még velük is "meg lehet etetni". :) A karácsonyi vásárok hangulatát - legyen az Budapesten vagy Bécsben, vagy bárhol is az országban -, idézi ez a finomság, én legalábbis általában ott találkozom ilyen harapnivaló almákkal. Étcsokiba, fehércsokiba mártva, csillogó piros zselével burkolva, cukorkákkal díszítve... Engem lenyűgöz. Mint ahogyan A Barátnőm két gyerkőcét is, akiknek most ezek a példányok készültek. 2-2 db-ot gyűrtek le egymás után...
Gyümölcs és boldogsághormon. A csoki elfogyasztásával párhuzamosan jelentkező lelkiismeret furdalásunk legyőzésére gondoljunk arra, hogy vitamint is fogyasztottunk... :)
Kényeztessük magunkat!
8 megjegyzés:
menő :-)
és így megetted az almát?
Nagyon szuper ;-).
Lilla,
ez a gyerkőcöknek készült, de én már csoki nélkül is nagyon jól haladok az almaevéssel. Igaz, mindössze 2 fajta van amit kedvelek, de a kezdeti 1 alma / 1 óra alatt történő megevésétől eljutottam a 2 alma / 20 percre... :))
Andrea,
piros alma, szépen kifényesítve, 2/3-ig csokiburokban... Ellenállhatatlan... :))
Hű micsoda mennyei finomság.
Gyermekkoromat juttatja eszembe, mikor az utcán árultak égetett cukros almákat
A gyerekek nagy kritikusok! Nem voltak elégedettek azzal, ahogyan csokiba burkoltad az almájukat, így ők is beburkolták! :))))
"Alma a fa alatt..." dehogy!
"Alma a pálcikán,
barna, csokis alma!" :-)))
Nagyon eredeti ötlet. Olyannyira az, hogy ezek után már a népdal sem a régi! :-))))))))
Gratulálok Neked!
Szia!
Nagyon messzire fújták el az adventi szelek ezt a Felhőlánykát! :(((((
Megjegyzés küldése