Megfejtés és a Nyertes....

A helyes megfejtés: nyers burgonya körteformára faragva, bepanírozva és kisütve.... :) Egyszerű, de látványos köret.
A nyertes pedig: Raindrop! Kérlek, küldj nekem egy e-mailt, hogy a részleteket meg tudjuk beszélni!

Nyereményjáték! - Mi van a képen?

Hihetetlen, de 2. szülinapját ünnepelte májusban a blogom. Tudom, mostanában nem igazán nevezhető gasztroblognak, hiszen nem sok új recept és ételfotó került fel... Pedig van jó néhány Olaszországból.

Ott készítettük a fenti képen látható finomságot is, ami.... De mi is ez?! :)

A tippeket, ötleteket, megfejtéseket 2011. június 03. éjfélig várom!

A kommentelők között egy Spaghettata alla Siciliana fűszerkeveréket sorsolok ki.

Olaszországi kalandozásaim - Velence

Egy kis időutazás...

2 hónapnyi kemény munka után 4 nap szabadnap várt rám február elején. Nem számítottam rá, így különösebb terveim sem voltak, mihez is kezdhetnék ebben a néhány napban. Hirtelen ötletként Rómeó és Júlia városát, Veronát választottam a kikapcsolódáshoz, azzal az elképzeléssel, hogy Velencébe is ellátogatok.  Kedvenc Főnököm rögtön felvetette az ötletet, hogy talán megszállhatnék Velencében lakó barátjánál, akit rögtön fel is hívott. Ilyen lehetőséget kihagyni pedig nagyon nagyon hiba lett volna!

Bár Verona most kimaradt a városnézésből, csodaszép 3 napot töltöttem Velencében. Február ide vagy oda, napsütéses, kellemesen meleg időben sétálgattam és élveztem ennek a romantikus városnak a hangulatát. 

Vendéglátóm, Franca nagyon kedvesen fogadott, és bár nem találtunk közös nyelvet a kommunikációhoz, ez nem jelentett különösebb gondot abban, hogy "elmondjuk" egymásnak a mondanivalónkat... :)

Általánosságban nagy meglepetés volt számomra, hogy az olaszok az anyanyelvükön kívül csak nagyon kevés esetben beszélnek egyéb idegen nyelveket. Természetesen az észak-olaszországi (Dél-Tirol) tartomány ez alól kivétel, ahol az olasz mellett németül is anyanyelvi szinten beszélnek.

Házigazdámat egy rúdnyi tiroli rétessel és igazi dél-tiroli finom sonkával leptem meg. Hangulatos kis lakásában a Cannaregio negyedben hajtottam álomra a fejemet...

Romantikus, olasz módon vetett ágyban:

Másnap reggel korán keltem, hogy lehetőségem legyen minél több látnivalót megnézni. Természetesen nem hagyhattam ki, hogy egy igazi nyüzsgő kávéházban reggelizzek, ahol az ébredező, gyors kávéra betérő, munkába igyekvő helyiek forgatagát szemléltem a majszolás közben. 

Nem jellemző, hogy leüljenek ehhez a rituáléhoz, vagy ha mégis, az tényleg nem tart tovább, mint ahogy a finom illatú, gőzölgő espressójukat felhörpintik.

Az utca sarkán egy halas stand állta utamat, ahol a hajnalban frissen fogott halak és tengeri finomságok elképesztő kínálata alatt roskadozott az asztal. (Ilyen látványban a város több pontján is volt részem.)

Velence gyalogszerrel könnyen bejárható, így a legfontosabb látnivalók közül szinte semmi nem maradt ki. Természetesen a Szent Márk tér a csipegető galambokkal, a Campanile harangtornyával és az óratoronnyal  kötelező elem. 

Vaporettózás a Canal Grande csatorna 3 km-es hosszán, ahonnan több mint 100 csodaszép palota, templom és nevezetesség látható. 

Séta Velence 4 hídján, gondolázás, ebéd a halpiacon, hajózás az Északi Lagúna szigeteire: Murano-ra és Burano-ra.

A város mind napközben, mind este egy nagy nyüzsgő forgatag, ami káprázatos élmény szemnek és szájnak egyaránt.
Remélem, hogy lesz még lehetőségem ebbe a csodás városba visszatérni!

Tempo

Keresem a ritmust. Természetesen nem zeneileg, az távol áll tőlem. Azt a ritmust, ami Olaszországban oly’ jellemző volt a mindennapjaimra. Alig 3 hete vagyok itthon, ebből 1 hét pihenést engedélyeztem magamnak, de a hőn áhított „sok alvást” nem sikerült elérnem. Ugyanis nem tudok aludni… 6-7 órányi alvás után kipattannak a szemeim, de ez a fizikai igénybevétel nélkül sem elegendő ahhoz, hogy kipihentnek érezzem magam.

Hogy ne essek ki túlzottan a megszokott ritmusból és ne szokjak el a korai keléstől, és persze mert nagyon hasznos is, belevetettem magam az intenzív nyelvtanulásba. Második hete járok szuperintenzív olasz nyelvórákra, ami heti 5 napot, alkalmanként 5 tanórát jelent reggel 8-tól… Majd délutánonként további 3-4-5 óra intenzív tanulást, hogy a tananyaggal együtt tudjak haladni. Ez azért nagyon sok, pláne azt szem előtt tartva, hogy nekem most pihennem (is) kellene… Meg szeretnék sütni is, főzni is… sok receptet hoztam haza…

Lassítottam a tempón, a nyelviskolát magán nyelvtanárra cseréltem a saját tempómhoz, valamint a szükséges „szövegkörnyezethez” igazítva.

Így a blog írására is marad energiám. J

Legutóbb ott hagytam abba, hogy Olaszországban nem bonyolult dolog munkát vállalni, persze azért némi nyelvtudás elengedhetetlen! Munkavállalási engedélyt külön nem kell igényelni, mint pld. Ausztriában (még májusig), de illik bejelentkezni az illetékes hivatalnál. Ez a munkaadóval együtt, egy pár perces látogatással megejthető. Nálunk nem volt több 3-4 percnél… Kitöltöttünk egy nyomtatványt a személyes adatokkal és már meg is kaptam a hivatalos papíromat, amivel a szezonban dolgozhatok a tartományban. Ezzel a papírral a birtokomban különösebb bürokráciai nehézségek nélkül bankszámlát is nyithatok Olaszországban.

Külföldön töltöttem a Karácsonyt, de családias hangulatban és családi vacsorával. (Tény, hogy nem az én családommal, de szülőkkel, gyerekekkel, nagyszülőkkel egy asztalnál...) Más került a karácsonyi vacsoraasztalra is mint amit én megszoktam, de itt sem volt okom panaszra: rák, finom tengeri halak és egy szép piros homár is várt bennünket.

Egy kedves karácsonyi ajándék (sk. olívaolaj) korábbi Toszkán vendégektől, mely postán érkezett:

Hogy a vendégeinknek mit készítettünk ezen a napon, arra már nem emlékszem pontosan, de az megmaradt az emlékezetemben, hogy a főnököm ekkor már napok óta dolgozott a vajból készült hajón, ami a szilveszteri lazac dekorációja lett.

Az alap váz fából készült, a jóbarát (Marcus) faszobrász keze munkáját dicséri és végül 4 kg vaj felhasználásával vette fel ezt a formát:

Szilveszterkor is került tengeri étek az asztalra: zöldfűszeres rák kuszkusszal, ezt hamarosan én is elkészítem majd itt a blogon.

Viszonylag sok halat ettünk, vendéginknek a pénteki napok jelentették a halnapot. Zöldségekkel sült lazac, kávészemekkel sütött halfilé, stb váltakoztak. Számomra egy idő után már kicsit unalmas volt, de mivel a vendégeink hetente cserélődtek, itt nem volt értelme ennél több variációt felvonultatni. A család számára készített ebédeken azért ennél sokoldalúbban fogyasztottuk a halat. J

Mint ahogy a december, a január is nagyon hamar tovaszállt. Ez a két legpörgősebb, legnehezebb hónap a szezonban. Lazítás, pihenés, szabadnap nélkül.

A február viszont hozott néhány „vendégszegény” napot, valamint számomra egy izgalmas 3 napos velencei utazást.

La dolce vita… J

A folytatásban: Velence és az édesség…

Olaszországi kalandozásaim 2. - Utcai zöldséges Bolzanoban